A Levél...
A Levél...
A kezdetek....mikor még hiszel a mesékben, és abban, hogy a szeretet
,ami egy apa és lánya közt lehet, az nem lehet más csak valódi...
Aztán mikor 16 lesz, rájössz... megbuktál mint szülő!
Én legalábbis most így érzem, és hát miért is ne tenném, hiszen a
napokban éltem át életem legeslegnagyobb fájdalmát . Amikor a
gyermekedről, akiért annyit küzdődtél, vért verejtéket, időt, és
semmit nem kímélve egyszer csak kiderül: Nem szeret, és te vagy neki
a sátán...
NEm tudom ki hogy van vele, de mikor én voltam gyerek "nagyon rossz
gyerek" még neveltek a szüleim... nem kis pofonokkal,hanem olykor
olykor azért istenesen el lettem verve. Mégis ma azt mondom :
Köszönöm, hiszen ember lett belőlem!
Babusgathattak is volna, de akkor talán nem erősödöm meg ennyire,
talán másként viseltetnék másokkal szemben is, de össze vetve azt
gondolom, így volt minden jól.
Ma már nekem is van gyermekem, és férfiként leánygyermek, akiért nem
keveset küzdöttem, és mostanra már 16 éves a szentem...
S, akinek van hasonló korú gyermeke már tudja, mit is
jelente. Nyilván valóan idő közben valamit elronthattam, a mostani
kialakult helyzetben, s talán okkal kell azt érezzem : Megbuktam
mint szülő...
Rengeteg story van az életemben, s megannyi más is, de a gyerekemhez
való viszonyulásom soha sem változott meg egy percre sem! Hogy
bármeddig is élek,az ő érdekeit tartom mindenképpen! S ez igen
kimerül azt gondolom a neveltetésben is! Tudjátok... az alapoknál.
a moss fogat kislányom
a fürdés este, olykor reggel
a tedd rendbe a szobád
mosogass el
tedd ki a szennyest
teregess ki
s mivel tud főzni, olykor főzd meg ha van kedved.
vegyél fel mindennap tiszta ruhát
este 10kor kapcsold ki a tv t, vagy legalább állítsd be, hogy
kikapcsoljon..
stb.
Szerintem az alapok... és akkor a suliról nem is beszéltünk...
S ugye mivel lányos apa, nyilván tudom, hogy pasizik is már, hisz nem
egyet ismertem már meg... feleslegesen.
De lassan azt mondtam: majd ha már lesz egy olyan kapcsolata, aki
megvan egy éve, és lesz évfordulójuk, akkor majd megismerem szívesen
a következőt ...s majd akkor beszélhetünk olyasmiről, hogy ott
alhasson a pasijánál.
Nyilván ha fiam lenne, neki megengedném, hogy a kis barátnőjével
aludjon, de azt szülők beleegyezésével stb.
Szülő vagyok, tudnom kell mit kell tegyek bármily helyzetben is.
Ami ironikus hiszen jelenleg fogalmam sincsen...
Tehát azt gondolom jelenlegi problémánk is itt akadt el, a
szabályoknál.
Pedig talán mindenhol vannak. Én csupán annyit kértem kislányomtól,
hogy ezeket az alapokat tegye meg legalább egy hétig, és akkor
beszélhetünk arról, hogy egyáltalán elengedjem a pasijához, mármint
hozzájuk! De amíg nem ,addig max a ház előtt találkozhatnak, vagy
legalábbis a környéken! De a kerületből nem távozhat!
Nyilván sejthető. hogy nem egyszer megszegte ezt...
Nos nemrégen azaz múlt pénteken : 2020.11.27. reggelre így
ébredni...
senkinek sem kívánom...
Párom azzal jön be reggel, hogy baj van ébredjek gyorsan...
Mondom micsoda persze fél álomban... s elmondja, hogy egy levél volt
a konyhában a gyermekemtől, aki megírta, elhagy bennünket, mert ő
ezt nem bírja tovább, és így lesz a legjobb mindenkinek stb. majd
mellékelem fotóban...Nyilván mint mindenki talán, első lépésként a dühtől elkezdtem
öltözködni... és gondoltam rohanok utána... de aztán közben
megnyugodtam, és leültem...
így eltöprengtem mit is kellene tenni, ezért arra gondoltam,
megkérem a párom írjon neki, mintha én nem is láttam volna a
levelet, hogy 2ig érjen haza mint rendesen, így apja nem fogja
megtudni, s majd beszélünk.... sajna mindhiába...
egész napi idegeskedésem után du.2 kor beültem a kocsiba, hogy
megkeresem...
Azt gondoltam a kis barátjánál van, hát elmentem a környékre, hogy
megtaláljam de sehogy nem sikerült...
Mire nagy nehezen lányom a keresztanyjának felvette a telefont ,s
neki elmondta, hol is van így már majdnem tudtam hova kell menni.
Nos a kicsi lányom-barátnőe-s annak anyukája, aki mellesleg a
felbujtója ennek,kitalálták, hogy majd ott fog lakni...
Természetesen én irogattam a kis barátnőjének a messengerére,
illetve sms t az anyjának, amire persze senki semmit nem reagált...
Majd már nem tudván cselekedni, hiszen nem tudtam hogy hol lakik
pontosan, csak hogy a juhászgyula 6,vagy 10 ben... ezért felhívtam a
rendőröket...
s pont mikor kint voltak, akkor kapom az sms t a barátnőjének
anyukájától idézem pontosan:

Szia Csaba. Nyugodj meg Szabina itt van nálunk. A hétvégén nálam
lesz. Természetesen ellátom ahogy eddig is de nem engedem haza.
Hétfőn reggel szakemberhez van időpontja a gyámügyre.
válaszom:
Akkor vedd fel a rendőrnek!!! A telefont szerintem.

És nagy nehezen felvette, így megtudtuk hol van pontosan és rendőri
intézkedéssel de elhoztam...
Nos a kérdés ami birizgál: Hogy mit képzel magáról ez a nő... akiről
elég sok mindent tudunk ugye, és gondolom azok is akik a környéken
már ismerik... hiszen nem kis híre van itt békáson...
Nem nevezném meg T. -t. de ennyiből nyilván leszűrik aik ismerik.
mindegy is.
De ... ha egyszer olyan élete van ,amilyen, ráadásul mint anya 0 azt
gondolom,hiszen egészen jó példát mutat a gyermekének...
gondolhatjátok ,és persze amit megenged. ..
Félre értés ne essék, a kislánnyal semmi bajom, hiszen nem tehet
erről... no de az "anya"... hogy lehet ennyi esze, s majd ő ellátja
ahogy eddig????? Mi van??? nem gondolom, hogy valaha is rá szorult
volna... de kislányom szerint ő azonban nem egyszer, hiszen mégis
csak fél évente költözködik, vajon miért, s mellesleg nem egyszer a
Lányom adott neki pénzt, hogy vehessen ételt... "nem kitaláltam,
kislányom elmondásai alapján".
No de mindegy is... hogy hozzá tegyem, ma reggel elmentünk erre a
bizonyos találkozóra, ahol is kiderült, nyilván valóan, hogy fars
volt a mondás, miszerint idő pont van, no de mivel kislányom azóta
hozzám se szól, pedig aznap este elbeszélgettünk, és elmondtam neki
mennyire megbántott ezzel, így azt gondoltam, ha már itt vagyunk
mindannyian, kérjünk időpontot valójában is...
Mondanom sem kell, hogy telnek a napjaim, és az éjszakák, de hát ez
van..
le kell nyelnem, hogy az én lányom szerint én testileg, és lelkileg
terrorban tartom... megjegyzem talán ha 5x kapott atyai
verést,pofont esetleg, de nyilván olyasmiért ,ami már nem tűrt mást
abban a helyzetben... lett volna nyilván több is ,de azokra tudtam
felelni másként. Nem mentegetőzöm, hiszen azt gondolom minden
családban előfordul hasonló, és nem is szégyellem, de persze
büszkélkedni sem fogok ,avagy kérkedni.
De nem gondolnám, hogy annyira rossz apja lettem volna, mint ahogyan
ezt beállítja jelenleg... persze párom próbál nyugtatni
mindenfélével, de azt gondolom, hogy ilyenkor egy szülőnek csak egy
dolog tud járni a fejében, hogy hol ronthatta el, és hogy megbukott
mint szülő??!!
Nos szerintetek?
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

[RATING_ACTION] az értékeléshez.

Még nem értékelték